Négy téma került ismét a mai nagyító fókuszába. A sajtó munkatársai most arról vitatkoznak hogyan is kellene ma megemlékezni Trianonról, mit jelent a pedagógusnap önkormányzati fenntartású iskolák nélkül, szóba kerül a fűkaszálás gyakorisága, mint ahogy egy nem rég elhunyt köztiszteletben álló személy révén arról is beszélünk majd, hogy kiről kellene, vagy nem kellene utcát elnevezni.
Ezek az üzenetek, amiket megfogalmazunk itt a különböző nemzeti ünnepeken, azért nem jutnak el sok emberhez igazán, mert az embereket a hétköznapokban ezek a dolgok nem foglalkoztatják. Most hogy elmondjuk azt, hogy összetartozunk, ezzel mit tudunk tenni annak érdekében, hogy például Kis József Vácon a Kossuth utca 28-ban jól érezze magát, hogy jobban érezze magát a bőrében? Igazán nem sokat. Azzal tudnánk tenni, ha békét teremtenénk, mert már annyian szeretnénk ebben az országban, hogy végre legyen béke. Olyan politikusok kellenek, akik békét tudnak teremteni és nem megosztani. Ez a történet!
- De legalább lenne egy nemzeti minimum...
- De legalább, hogy érzelemmentesen tudjunk beszélni kulturáltan, tiszteletben tartva másoknak a véleményét.
- De nemzeti minimum is kell a békéhez.
- De értelmes emberek ülnek a parlamenten is . Nem igaz, ha két értelmes ember leül és van bennük szándék, akkor nem tudnak egy nemzeti minimumban megegyezni. Milyen dolog az, hogy „hazaárulózunk”, van egy szótár azt kellene mondani, hogy eddig lehet elmenni gyerekek, tovább nem.
Mondhatnám vele szemben ott van a háborús hősöknek az emlékparkja, ott is fél méteres gaz van , vagy ha jövünk be a kettes mellett , úgy tudom állami út, tehát a Magyar közútnak a felelőssége, azt is rendbe lehetne tenni. Tehát amit szeretnék mondani annak az a lényege, hogy látható, hogy ez a pénz kevés, amit befizetünk kommunális adóként. Nincs lehetőség, hogy mindenhová eljusson az önkormányzat én azt javaslom, ami régen volt. Akik tehették, tehetős polgárok most is vannak, vállaljanak el, fogadjanak örökbe mondjuk egy emlékmű környezetét vagy egy teret és akkor azt gondozzák, ápolják én meg azt vállalom, hogy a Dunakanyar Régióban népszerűsítem őket, amit mondtál, ismerjük el, dicsérjük a közösség érdekében végzett tevékenységüket.
|
Újra sajtóklub a Nagyítóban
Üdvözlet
