A hagyományok szerint közösen emlékezett meg Kismaros, Nagymaros és Zebegény a malenkij robot áldozatairól. Az elhurcoltak emléke előtt vasárnap, a Nagymarosi Római Katolikus Templomban tisztelegtek. A három településről több mint 550-en civilt vittek el a Szovjetunióba 1945-ben, és a pár napos kényszermunka helyett éveket sínylődő polgárok közel egyharmada sosem térhetett haza. Rétvári Bence országgyűlési képviselő beszédében kiemelte: az emlékezés az ismétlődés legjobb ellenszere, és elismerését fejezte ki a Dunakanyar kistelepüléseinek, amiért összefognak, hogy fejet hajtsanak az áldozatok emléke előtt, és amiért minden évben felidézik a tragikus eseményt.
2012 óta közösen emlékezik meg minden januárban a malenkij robot áldozatairól Kismaros, Nagymaros és Zebegény. Vasárnap délelőtt a Nagymarosi Római Katolikus Templomban gyűltek össze az emlékezők, akiket elsőként Petrovics László polgármester köszöntött, kiemelve, hogy a „kicsi munka”, amellyel eredetileg a német ajkú lakosság elhurcolása és dolgoztatása volt a cél, több mint 550 családot sújtott a térségben.
Petrovics László, polgármester, Nagymaros
„Nagymarosról közel 400, Kismarosról és Zebegényből közel 160 embert szakítottak el családjaiktól, szeretteiktől. A halál ott leselkedett minden táborban, és szedte a testileg, lelkileg gyengébbeket.”
A polgármester hozzátette, az elhurcoltak egyharmada a hidegben, az éhínségben életét vesztette, míg a többiek a pár nap ígérete helyett 3,4, 5 évet dolgoztak, majd betegen, és megtörten tértek haza. Mint mondta, a tragédiára emlékezni kell akkor is, ha fájdalmas, hogy a történelem ne ismételhesse meg önmagát. Rétvári Bence országgyűlési képviselő méltatta a három település összefogását, és azt, hogy nem felejtik a 20. század szörnyűségeit.
Rétvári Bence, országgyűlési képviselő, miniszterhelyettes, EMMI
A felejtés mindig az ismétlődés veszélyével jár. Azért emlékezünk rájuk, mert egyrészről hiányzik sok családban a nagypapa, hiányzik a szomszéd, hiányzik a jó ismerős, hiányzik a jóbarát, aki már nem lehetett közöttünk, hiszen nem tért vissza soha a GULÁG vagy a GUPVI lágereiből, kényszermunkatáborokból, a málenkij robotról. Másrészről azért is emlékezünk erre, mert az emlékezés az ismétlődés legjobb ellenszere.
Rétvári arról is beszélt, hogy hazánkból pár hónap alatt 800 ezer embert vittek el kényszermunkára, és országosan 200 ezer áldozatot követelt a malenkij robot. Mint mondta, a 20. századi események egyik fontos konklúziója, hogy Magyarországnak távol kell maradnia a birodalomépítő törekvésektől, és meg kell becsülni, illetve mindenáron meg kell őrizni a kivívott szabadságot.
A megemlékezésen Csuka Tamás református tábori püspök mondott áldást, majd dr. Varga Lajos váci segédpüspök celebrált szentmisét. A folytatásban az emlékezők koszorúkat helyeztek el a Monsberger téren, ott, ahonnan 1945-ben elvitték a honfitársaikat.
|
A malenkij robot áldozataira emlékeztek Nagymaroson
Üdvözlet
