ESTV, a Térség Televíziója
Nézzen minket Online is!


Vasárnap emlékeztek a 75 éve elhurcolt dunakanyari svábokra.
Feltöltötte esaniko - kedd 21 január 2020 - 10:02:32
Vasárnap Kismaroson emlékeztek meg a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcolt dunakanyari svábokról. A katolikus templomban Beer Miklós nyugalmazott püspök celebrált misét, majd Rétvári Bence országgyűlési képviselő és Csuka Tamás református lelkész tartott megemlékező beszédet.
A II. világháborút követő málenkij robotra szállított német nemzetiségűek emlékét őrző rendezvényt 6 éve szervezi Zebegény, Nagymaros és Kismaros önkormányzata, idén Neubauer Rudolf polgármester volt az esemény házigazdája.


75 éve vitték el a marosi svábokat, ahogy az oroszok akkor fogalmaztak egy kis munkára, málenkij robotra, hogy vezekeljenek a II. világháború borzalmaiért. Az egyébként teljesen ártatlan, német nemzetiségű, vagy csupán nevű magyarok százait ültették akkor vagonokba, hogy aztán hosszú hónapokig a gulágok rabjaiként kényszermunkával kárpótolják a szovjeteket. A jubileum kapcsán korábban Nagymaros szervezett konferenciát és emléktúrát, most vasárnap azonban a három dunakanyari település közül Kismarosra jutott a sor, hogy megszervezze az évente esedékes rendezvényt. A település katolikus templomában Beer Miklós celebrált misét, majd a Kismarosi Katolikus Templom Vegyes karának közreműködésével zajlott a megemlékezés. Az eseményre látogató Rétvári Bence beszédében a magyarországi svábok tehetségére és történelemformáló erejére hívta fel a figyelmet, akik- emelte ki- az élet számos területén képesek voltak kiemelkedő teljesítményt produkálni.

Rétvári Bence országgyűlési képviselő
Magyarországnak olyan részében vagyunk, a Dunakanyarban, ahol a német svábság nagyon sokat tett Magyarország gyarapodásához, a magyarság történelméhez és mind a mai napig is a települések vezetőiben, az egyházi vezetők neveiben ezek a német hangzású nevek vissza-vissza térnek. Ha megnézzük a történelmünket Aulich Lajos, vagy Heckenast Gusztáv nélkül nem lett volna ugyanolyan a 48-sa szabadságharc. Ha visszagondolunk Bajor Gizi nélkül nem lett volna ugyanaz a magyar színművészet. Bizonyára Gundel János nélkül a magyar gasztronómia nem lenne annyira híres, mint amilyen híres ma, Hauszmann Alajos nélkül nem lett volna olyan híres a magyar építészet. Semmelweis Ignác nélkül a magyar anyák talán nem éreznék olyan nagy biztonságban magukat, mint amennyire biztonságban érezhetik magukat az elmúlt évszázadokban. És Wekerle Sándor nélkül is szegényebb lenne a magyar politika.

Rétvári Bence elmondta, a magyar németek a II. világháborút követően többszörösen is veszélybe kerültek, amikor a kollektív bűnösség jegyében a kitelepítés, vagy az orosz munkatáborokba való elszállítás fenyegette őket. Hozzátette, a kormány számára fontos volt megemlékezni a kommunista gulágok áldozatairól, ezért pályázati formában támogatják a megemlékezések, filmek vagy kiadványok létrejöttét.

Folytatásban Csuka Tamás nyugalmazott tábori lelkész idézett a zsoltárokból, hozzátéve, hogy az ember alapvető életélménye, hogy gyakran igazságtalansággal találkozik, ami miatt felháborodik a lélek. Mint mondta, így volt ez a marosi svábok elhurcolásakor és így van ez sokszor manapság is.

Csuka Tamás református lelkész
Eszembe jut a 143. zsoltár amikor azt mondja, hogy elcsüggedt bennem a szív és felháborodik az én lelkem. Azt hiszem mindannyiunkban ez az érzés van, felháborodik a lelkünk, ha a málenkij robotra és az ott szenvedőkre gondolunk, de sajnos naponta van okunk a felháborodásra.

A rendezvény házigazdája, Naubauer Rudolf kismarosi polgármester virággal köszöntötte azokat az érintetteket, akik még mesélni tudnak az elhurcoltatás részleteiről. Mint mondta, a lágerekben nem csupán életek vesztek oda, hanem az a tehetség és tudás is, ami tovább gyarapíthatta volna az országot.

Naubauer Rudolf polgármester Kismaros
75 évvel ezelőtt indultak el a zebegényi, nagymarosi fiatalok. Ez azt jelenti, hogy a mai világunk az az ő generációjuk vette át a stafétabotot. Ma az egyetemen tanító tanáraink az ő generációjuktól tanultak még. A ma technológiái, a minket körülvevő fél világ az ő kezük nyomán épült fel. És milyen életünk lenne , milyen világunk lenne, ha akkor nem haltak volna meg sokan közülük a málenkij robot lágereiben.

A megemlékező misét követően a megjelentek megkoszorúzták az elhurcolt marosi svábok neveit tartalmazó táblát, majd dr. Havasi János újságíró előadására és a Malenkij robotról készült filmalkotások levetítésére került sor.


email to someone   Nyomtatóbarát változat  

Impresszum | Szerzői jogok | Adatvédelem
Ez az oldal e107 portál rendszert használ.
Az oldalt a Alfa Byte üzemelteti.