KAPCSOLÓDÓ VIDEÓ

VIDEÓ LETÖLTÉSE

Ahány ház – annyi lecsó – mondhatnánk, ha lenne ilyen mondás. A szombati fesztiválon ismét kiderült: a lecsó elkészítéséhez nem szakácskönyvre, hanem beleérzésre, sőt tehetségre van leginkább szükség.
Kezdetben a Duna part adott otthont a rendezvénynek. A mostani, Főtérre költözésben benne volt a szándék, hogy szem előtt legyen a bográcsban rotyogó, különböző receptek alapján készülő finomság, amit a rendkívül szigorú zsűri próbált igazságosan rangsorolni. És hogy miért éppen lecsó, és miért éppen most?

Lukács Ilona, Tourinform Iroda
„Ilyenkor a legolcsóbb a paprika és a paradicsom, ebben a versenyben így résztvehetnek a diákok, a nyugdíjasok – nem egy akkora finanszírozást jelent ez, hogy nagy befektetés, de közkívánatra szerveztünk egy olyan versenyt is, hogy lecsó-”jellegű” ételek, itt már bekúsznak a libamájacskák, a kacsa farhát, és darált húsos szerblecsó.”

A különlegességeket természetesen külön értékelték és díjazták is. Az új, főtéri helyszín nemcsak a kísérő programok közönségszámát emelte, de a résztvevők száma is szépen gyarapodott: az előző évi 16 csapat után idén már 53 család, kisközösség nevezett és állította fel bográcsát a nagypréposti palotától a fehérek templomáig – elfoglalva szinte az egész Március 15.-e teret. A járókelők nemcsak a versenyben szereplő ízeket kóstolhatták meg, de a fellépő 30 tagú Harmonikás együttest és a Schramli Kinget is meghallgathatták. A rendezvényt szervező Tourinform Iroda vezetője szerint nem a most előkerült receptek és ízek a legfontosabbak ezen a rendezvényen, hanem az is, hogy a váciak közelebb kerülnek egymáshoz.