News Item: : Málenkij robot. A szélsőségre figyelmeztet a polgármester.
(Category: Hírek)
Posted by mjudit
hétfő 09 január 2012 - 16:04:22

Pénteken emlékeztek meg Nagymaroson a málenkij robotra elhurcoltakról. A második világháborút követően, a kollektív bűnösség jegyében, több száz marosi svábot vittek szovjet munkatáborokba, akik közül sokan -a megpróbáltatások miatt- soha nem térhettek vissza. A temetőben elhelyezett emlékhelyen az áldozatok hozzátartozói, a civilek és az önkormányzat képviselői koszorúztak, majd a település polgármestere tartott beszédet az egykori gyülekező helyszínén. Petrovics László külön üdvözölte a megjelenő fiatalokat, hozzájuk szólva kiemelte: a jövő generációinak is ki kell alakítania azt az immunrendszert, amellyel felismerhetik azokat, akik képesek hasonló bűnöket elkövetni embertársaikkal szemben.

Szerkesztő: Kegyes Z.

„A harang szava az élőket hívja, a halottakat elsiratja. A harangszó hívás figyelmeztetés, emlékezés és emlékeztetés..."

A temetőben felállított emlékhelyen gyűltek össze pénteken a marosiak, hogy megemlékezzenek azokról, akik nem térhettek haza a „málenkij robotból”. A márványáblák azoknak a nevét rögzítik, akik a világháborúban, az azt követő kényszemunkában, vagy az 1956-os forradalomban haltak meg, azonban idegen helyen nyugszanak. 67 évvel ezelőtt, a II. világháború végeztével, a kollektív megtorlás gyakorlatát követve az ország számos pontjáról szedték össze a magyarországi németeket, akiket kitelepítettek, vagy kényszemunkára vittek a Szovjetúnióba. Nagymaroson 391 embert szedtek össze és hurcoltak el a „málenkij robotra”.

Döbrössy Mihályné Valentin Krisztina, amatőr helytörténész
„Fiatal lányok, meglett férfiak, vágtak neki gyalog az útnak. Kál-Kápolnán vagonírozták be őket, hogy elinduljon velük a vonat az ismeretlenbe. Már az odafelé vezető úton is megpróbáltatások sora várta őket. A barakkokban embertelen körülmények, éhezés, megalázás várta őket. Nagymarosi elhurcoltak közel egyharmada, 59 ember soha nem térhetett vissza a hazájába, Oroszország földjében alussza örök álmát.”

Az emlékhely koszorúzását követően gyertyákat gyújtottak az egybegyűltek, majd levonultak a település egyik utcájába, oda, ahonnan 1945. január 2-án és 3-án, az elszállításuk előtt, gyülekezniük kellett a marosi sváboknak. Itt a település polgármestere tartott megemlékező beszédet. Petrovics László rámutatott: a társadalmakban mindig jelen vannak szélsőséges elemek, azért fontos, hogy az emlékezés által éberen tartsák a közösség immunrendszerét.

Petrovics László, polgármester, Nagymaros
„Talán ezért fontos minden évben itt állnunk és emlékeznünk arra, ami történt, mert ugyanúgy, mint az emberi szervezet, az immunrendszer védekezik az ellen, hogy vele valami rossz történjen, ugyanúgy most nekünk is az emberiség immunrendszere kell, hogy legyünk. Meg kell azt tennünk, hogy azokat a kórokozókat, azokat a vírusokat kilökjük magunk közül, akik embertársaikkal így tudnak viselkedni, akik képesek arra, hogy embereket meghurcoljanak, megnyomorítsanak és tönkretegyenek. Emlékeznünk kell, ugyanakkor cselekednünk kell!"

Narr: Az egybegyűltek végül koszorúzással tisztelegtek, a málenkij robotra elhurcolt, marosi svábok emléke előtt.


This news item is from ESTV, a Térség Televíziója
( http://estv.hu/news.php?extend.20307 )