ESTV, a Térség Televíziója: Október 23. Vác. Esti megemlékezések.

Feltöltötte mjudit - kedd 25 október 2011 - 15:18:26

A rendezvények a továbbiakban már az esti szürkületben folytatódtak. A váci Pro Urbe díjas Bánhidi László Kovács Ottóra emlékezett, majd Bednarik Anasztázia és a Fónay színkör tagjai kisebb előadással tisztelegtek a zeneiskolában a forradalom emléke előtt. Itt Tőkéczi László egyetemi docens beszélt a nemzeti emlékezés fontosságáról, majd az ünneplők Brusznyai Árpád, végül Pétery Püspök emléktáblái előtt is lerótták tiszteletüket.

Szerkesztő: Kegyes Z.

17 órakor a Szent Miklós téri Kovács Ottó házánál gyülekeztek a megemlékezők. Itt Bánhidi László elevenítette fel a hősi halált halt fiatal váci katona, Kovács Ottó emlékét. A Pro Urbe díjas nyugalmazott tanár rámutatott: a fiatal, természetbarát diáknak a hatalmi játszmák fatális egybeesése miatt kellett meghalnia. Kovács Ottó a tamási laktanyában teljesített őrszolgálatot, amikor a bevonuló szovjet hadsereg egyik tankja felszólítás nélkül szétlőtte a bódéjukat.

Bánhidi László, Pro Urbe díjas nyugalmazott tanár
„Harmadik gondolatom az elkeseredés a tudatlanság miatt, amely a nemzetek között emelt falat. Itt állhatna közöttünk Kovács Ottó, ha nem egy elvakult, vagy félrenevelt ellenféllel kerül szembe. Miért nem tudott ott a Tamási laktanya kapuja előtt, ahol Ottó a társaival őrségben volt, megállni és kiszállni belőle a parancsnoka azzal, hogy mi most magyar fiúk átvesszük az uralmat, mert valami nincs rendben a ti országotokban és ezt tisztázni kell. „

A megemlékezők a koszorúzást követően vonultak át a Bartók Béla zeneiskolába, ahol a boronkay-s diákok előadása fogadta az érkezőket. Bednarik Anasztázia előadását követően Tőkéczi László egyetemi docens tartott megemlékező beszédet, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy október 23-ának méltó megünneplése segíti a nemzet gyógyulásának folyamatát

Dr. Tőkéczi László habilitált egyetemi docens
„Hatalmas lehetősége az 56 a magyar társadalomnak, hogy jelzőkaró, cövek legyen az elkövetkező megváltozott, meggyógyult, újra kiegyensúlyozott, újra normálissá váló társadalomnak, ahol pontosan tudják hol van a helye a rossznak, hol van a helye a jónak. Pontosan tudják, azt hogy az elődeinknek mik az érdemeik, mik a gyarlóságaik és ebből tanulnak. Ez lenne tulajdonképpen az elkövetkezendők nagy tanulási folyamata és 1956 ebben segíthet. „

A fónays Nábelek Anita népdalok előadásával emelte az est hangulatát, majd a megjelentek egy-egy gyertyával vonultak át az egykori váci, majd veszprémi tanár emléktáblájához. Brusznyai Árpádra Somorjai Gábor emlékezett.

Dr. Somorjai Gábor, Váci Reménység egyesület
„Óráin marxista szemléletű tankönyveink sematikus szövegei színes elbeszélésekké változtak. Kiemelkedő tehetségével párosult tanári képességével , a velünk töltött rövid két hónap alatt, ráirányította figyelmünket arra a kóros gyakorlatra amely a teóriához kereste a bizonyítékokat és figyelmen kívül hagyott mindent ami nem illet az ideológiai alapon megkreált képre. Elítélte a puffoktatásokat és harc helyet tisztességes szorgalmas munkára ítélt bennünket.”

A megemlékezők végül Pétery József emléktáblájához sétáltak át, ahol Beer Miklós váci megyéspüspök méltatta egykori elődjének tevékenységét. A város díszpolgára beszédében kiemelte: érthetetlen, miért tekintette a kommunista rendszer ellenségnek az egyház szolgáit.

dr. Beer Miklós váci megyéspüspök
Érthetetlen számunkra, hogy miért voltak ellenségek, miért féltek ezektől az egyházi emberektől. De éppen az ő hősi példájuk, az ő helytállásuk, Pétery püspök úrnak is a csöndes néma helytállása, akit elhurcoltak innen a püspöki székházából és Hejcére száműzték és abból a rövid 56-os időt leszámítva, amikor néhány napra hazatérhetett, idegenben kellet meghalnia.”

A megemlékezés ezen a helyszínen is koszorúzással zárult. Péteri József püspök táblájánál virágokat és mécseseket helyeztek el a civilszervezetek, a politikai pártok képviselői, valamint magánszemélyek is.